Az igazi

2 hozzászólás Írta Prinzessin több éve
"Nagyon sok reglapon olvasom, hogy az "Igazit" keresem.
Az igazi bejegyzés elolvasása

Szenvedély

1 hozzászólás Írta Prinzessin több éve
Hiába akarsz kiismerni, Velem nem érdemes kikezdeni! Ha utamba kerülsz, jót ne remélj, mert az én nevem a SZENVEDÉLY!
Szenvedély bejegyzés elolvasása

Jéé

1 hozzászólás Írta Prinzessin több éve

Jé, nekem blogom is van. És még él!!! Hurrá, tapsoljuk meg!

Jéé bejegyzés elolvasása

Emlék

1 hozzászólás Írta Prinzessin több éve
"Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk, azt nem felejtjük el!"
Emlék bejegyzés elolvasása

Süt a nap, nehogy szomorú légy!

1 hozzászólás Írta Prinzessin több éve

Süt a nap, nehogy szomorú légy!

Süt a nap, nehogy szomorú légy! bejegyzés elolvasása

Isten és az erő

3 hozzászólás Írta Prinzessin több éve

Nem vagyok vallásos ember, nem járok templomba, nem hiszek Istenben. Nem szoktam imádkozni, szólni hozzá, követni a tanításait. Nem hiszem, hogy ő teremtette a világot és minden úgy történik, ahogyan Ő akarja. Nem hiszem, hogy mindig figyel minket, vigyázza lépteinket és segít utunkon. Egyszerűen nem hiszem, hogy Ő létezik.
És mégis. Tudtukon kívül is jelen van a nem hívő emberek életében, mindennapjaiban, ahogyan az enyémben is. Néha én is fohászkodom hozzá anélkül, hogy akkor épp eszembejutna, nem is hiszem, hogy létezik.
Sosem kértem tőle semmi személyeset, semmi lehetetlent, semmi önzőt és nagyravágyót. Sosem kértem, hogy adjon sok pénzt, autót, házat, kisöcsit. Sosem kértem tőle szerencsét, jólétet, egészséget és a többit. Tudtam, ha létezik valahol, úgysem adná meg ezeket nekem, mert mindezek olyan dolgok, melyekért saját erőmből kell megküzdenem, s elérése nem máson, főleg nem rajta múlik.
Ha fohászkodtam hozzá, egyetlen dolgot kértem. Bár sosem hittem benne, s azt sem, hogy meg tudja adni, mégis kértem tőle egyvalamit. Ezt az egyet és soha semmi mást.
Mindig arra kértem őt, adjon nekem erőt! Ebben az egyben szűkölködöm, erre van leginkább szükségem. Erőre. Mindig arra kértem, adjon erőt, hogy ki tudjak tartani, hogy ne adjam fel, hogy tűrjek, álljak ellen, viseljem el. Nem vádoltam, mi miért történt, mit miért tett, nem kérdeztem miért büntet, nem kértem, hogy enyhítsen a fájdalmamon, szabadítson meg a tehertől, bűneimtől. Nem kértem semmit. Csak azt kértem, adjon erőt!

Isten és az erő bejegyzés elolvasása

Imádatom

1 hozzászólás Írta Prinzessin több éve

Imádom, hogy olyan határozott ember vagyok. Vagy mégsem?
Imádom, hogy már saját magamon sem tudok kiigazodni. Egyik percben ezt gondolom, másikban már azt. Egyszer tudom, hogy mit kell tennem, máskor fogalmam sincs.
Imádom, hogy ilyen gyönyörű tavaszi időben ágyban kell feküdnöm a szokásos tüdőgyuszival.
Imádom az új cipőmet is, amit csak azért is fel fogok venni holnap este, nem fogok itthon lenni és unatkozni, miközben mások buliznak és jól érzik magukat.
Imádom a nutellás kenyeret téliszalámival és uborkával.
Imádom a macskám nyakába kötött rózsaszín masnit is. Ő már kevésbé.
Imádom az undorító bogarakat, akik hasonlóképp szeretnek engem és ezt valahogy mindig a tudomásomra hozzák. De én is.
Imádom magam fürdőruhában, szalmakalapban, napszemüvegben süttetni a napon, kivéve most.
Imádom, hogy olyan szerencsétlen vagyok, minden lépcsőn képes vagyok hasra esni.
Imádom a régi korok divatjait, főleg a hosszú ruhákat.
Meg azt is imádom, hogy körülöttem mindenki vigyorog, örül az életnek és tök boldog, miközben én... hagyjuk.
Imádok élni....talán nem látszik?

Imádatom bejegyzés elolvasása

Az élet szép

1 hozzászólás Írta Prinzessin több éve
Hiába akartok, nem fogtok megtörtni. Hiába akarjátok, nem fogok a lábaitok előtt heverni. Hiába hiszitek, nem Ti vagytok a világ közepe. Mert az élet nélkületek is szép!
Az élet szép bejegyzés elolvasása

Bacilusok

1 hozzászólás Írta Prinzessin több éve
2 hónapja vagyok beteg. Eddig azt hittem nem csak fizikálisan, hanem lelkileg is, de rájöttem, hogy annak már vége. De a fizikumom....hagyjuk. A bacilusok 2 hónapja olyan jól érzik magukat bennem, hogy az valami csuda! Ugyebár február elején volt egy 2 hetes csúnya betegségem, torok, arcüreg és tüdőgyulladással, amiből aztán szépen kigyógyultam, legalábbis azt hittem. Ámde, 2 hetente visszatér a drága! Ilyenkor általában nagyon rossz a közérzetem, bánt a fény, a hangos beszéd, a nevetés, az érintés, szóval tudjátok, biztos ismeritek az érzést... És ilyenkor mindig fáj mindenem, a végtagjaim, a fejem, a torkom(!), köhögök, taknyom-nyálam egybefolyik, és hurrá. Ilyenkor mindig ágyba kényszerülök, amit nagyon utálok, mert tök uncsi, ráadásul ilyenkor rossz feküdni, rossz ülni, rossz állni, rossz gugolni, szóval minden rossz! Sok meleg teát iszom, de minek... Eszem gyümölcsöket, fokhagymát, erőspaprikát, mézet, mindent! Persze nem egyszerre, bár az is megesik! Igaz, hogy étvágyam nincs...
Bacilusok bejegyzés elolvasása

Röviden és tömören

2 hozzászólás Írta Prinzessin több éve

Hát tudjátok mit? Kapjátok be!!

Röviden és tömören bejegyzés elolvasása

Férfi ideál

6 hozzászólás Írta Prinzessin több éve

A múltkor ígértem, hogy felsorolom elvárásaimat férfiügyben. Most meg is teszem, legalábbis megpróbálom, ugyanis nem olyan könnyű megalkotni a tökéletes pasit. Azonban mielőtt nekikezdenénk, le kell szögeznem, hogy tökéletes pasi nincs. Olyan sincs, mint amilyet én szeretnék, úgyhogy kíméljetek meg a kiábrándító véleményektől. Ha valaki (hímnemű) mégis úgy érzi, ő olyan, mint amilyet leírok, kérem haladéktalanul jelezzen és vegyen feleségül!
Egyébként nem tartom kizártnak, hogy mostani álláspontom és ízlésem változni fog, sőt, nagyonis valószínű! Ugyanis az utóbbi 1 évben gyökerestül megváltozott a véleményem és ízlésvilágom, ami azóta ugyan enyhült, de mégis más, mint ami volt.

Férfi ideál bejegyzés elolvasása

A Józsefvárosi piac szépségei

6 hozzászólás Írta Prinzessin több éve
Tegnap kimentem a Józsefvárosi piacra, természetesen mi másért, vásárolni. Nem csalódtam, még mindig nem változott a légkör, persze nem is vártam. Mondjuk ilyennel még nem találkoztam, amivel tegnap, pedig biztos megszokott. A ruhák és kacatok mellett sokan árusítottak viperát, sokkolót, érettségit, jogosítványt, nyelvvizsgát, útlevelet, sőt szerintem még kisgyereket is. Néhányan el akartak vinni háremhölgynek, meg prostituáltnak, de lehet, hogy egyszerre mindkettőnek. Volt egy arab terroristafejű csávesz, aki azt ígérte, ha a felesége leszek, nem kell többé a piacon vásárolnom. Valahogy mindjárt gondoltam, csak azt nem értettem, akkor ő miért van itt. Nem kérdeztem meg tőle, inkább továbbálltam. Voltak még aranyos esetek, de egy nap is kevés lenne, hogy mindezt összegyűjtsük. Azért volt jó oldala is az egésznek, vettem egy miniszoknyát, ami szerintem tök jól áll. Remélem más is így gondolja majd, ha felveszem. Márpedig miért ne venném fel? Hisz szingli vagyok és még élvezem is! Már csak cipellőt kéne hozzá venni. De azt már nem a Józsin. Egy darabig elég volt belőle, jövőre talán megint kimegyek. Talán...
A Józsefvárosi piac szépségei bejegyzés elolvasása

Gyilkos hangulatban

1 hozzászólás Írta Prinzessin több éve

Hihetetlen, milyen vagyok... Percenként változik a hangulatom és ezt néha már nehéz elviselni! Most éppen nagyon ideges vagyok és mindjárt szétrobbanok! Legszívesebben belefejelnék az első szembejövő arcába majd sikítva, bőgve elrohannék... Hogy lehetek ekkora idióta, seggfej, szánalmas szerencsétlenség?
Igen, jól sejtitek, most jön a hosszú- hosszú, mondhatni végtelen önsajnálat. Amit utálok. Nem számít. Csak én lehetek ekkora lúzer.
Arra lennék kíváncsi, miért követem el újra és újra ugyanazt a hibát? Miért nem tanulok belőlük? Miért lobban fel a remény egy újabb pici szikrája, ami aztán úgyis kialszik? Miért kezdek újra reménykedni, mikor tudom, hogy úgyis pofára esek? Miért nem jön össze nekem soha semmi? Hogy is lehettem ekkora naív, hogy azt hittem, végre egyszer ebben az életben szerencsém lehet valamiben?
A rohadt életbe, hogy másnak minden összejön, nekem meg egy ilyen apróság sem, hogy esetleg boldog legyek... Elegem van ebből, elegem van, hogy nekem mindig szívnom kell, elegem van, hogy engem mindig mindenki átvághat, elegem van, hogy más boldogságát kell néznem, elegem van ebből a nyomorék, kétszínű világból!

Gyilkos hangulatban bejegyzés elolvasása

Rég volt, tán igaz sem volt

1 hozzászólás Írta Prinzessin több éve

Lassan minden bejegyzésemet így fogom kezdeni: Tudom, régen írtam. Szánom, bánom, de ez van. Nem volt miről. Vagyis biztos lett volna téma, hisz elég sok minden történt a világban és velem is ezalatt az 1 hét alatt, ihletem mégsem volt. Erre az egy hétre szabit vett ki a múzsám, pontosabban erre a 2 hónapra, mióta nem írtam normálisan normálisat...

Rég volt, tán igaz sem volt bejegyzés elolvasása

Miért hagytál itt?

1 hozzászólás Írta Prinzessin több éve

Nem az fáj, hogy elmentél, hanem az, hogy itt hagytál.
Itt hagytál egyedül, magányosan ebben a kegyetlen, durva világban, ezekkel a kétszínű, álszent emberekkel, hogy egyedül küzdjem tovább, egyedül folytassam a harcot.
Félek, nem fog menni. Félek, elbukom. Félek, olyan leszek, mint ők.
Egyedül nem megy. Nélküled túl nehéz. Nélküled nincs értelme. Hisz Te voltál mindaz, amiért érdemes volt küzdeni! Te voltál az, a tisztaság, az ártatlanság, az önzetlenség, az őszinte szeretet megtestesítője! Angyal voltál az angyalok közt, ki felkarolt, s erőt adott! Te voltál a napsugár, mely akkor is ragyogott, ha minden sötétbe borult, akkor is fénylett, ha száz eső zúgott, akkor is melegített, ha mindenki más messze volt!
Te voltál a felkelő napsugár, aki utat mutatott a hajnali ködben!
Te voltál a déli tündöklő napfény, aki beragyogta napom!
Te voltál az késői alkony, ki az üres, csendes pillanatokat is megszépítette!
Te voltál az Esthajnalcsillag, aki a sötétségből is ragyogott, és álmomban is vigyázott rám!
De Te elmentél. Elmentél, s veled együtt távozott minden.
Elvitted magaddal a napot, a holdat, az Esthajnalcsillagot, elvitted az erőt adó fényt.
Elvitted az örömöt, a vidámságot, a nevetést, a boldogságot.
Elvittél mindent, ami Te voltál, s itt hagytad a bánatot, a szomorúságot, a fájdalmat, az ürességet és a könnyeket.

Miért hagytál itt? bejegyzés elolvasása
Előző oldal Következő oldal